Sok más állami beavatkozáshoz hasonlóan, a korrupció elleni küzdelem is csak a releváns információk birtokában lehet sikeres. A korrupcióra vonatkozó információkat azonban nem könnyű megszerezni, hiszen akik tudnak a korrupcióról, azoknak általában az az érdeke, hogy minden titokban maradjon. Magyarország, a fejlett államok többségével egyezően, hosszú időn át elsősorban büntetőjogi eszközökkel lépett fel a korrupció ellen, és csak késve észlelte, hogy a kriminalizáció, azaz a korrupt magatartások bűncselekménnyé nyilvánítása nem elégséges a valóban hatékony küzdelem érdekében.

A rendszerváltást követő első évtized végén Magyarországon is megjelentek a korrupció visszaszorítását szolgáló, nem büntetőjogi eszközök. A korrupció elleni elszámoltatás először a 2002-ben hivatalba lépett szocialista-szabaddemokrata kormány idején, Keller László közpénzügyi államtitkár megbízásával emelkedett közjogi-politikai rangra. A 2010-ben megalakult kormány felelevenítette a 2002-es hagyományokat, és előbb Papcsák Ferencet, majd Budai Gyulát bízta meg az elszámoltatási kormánybiztosi feladatokkal. Bár kétségtelenül hozzájárult egyes korrupciós ügyek felderítéséhez, az elszámoltatásra irányuló egyik kísérlet sem hozott érzékelhető változást a korrupció mértékében vagy megítélésében. Az elszámoltatás nem helyezhető el a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás garanciális rendszerében, ezért a korrupció elleni küzdelem politikai síkra terelése jogállami szempontból gyenge lábakon áll. Demokratikus jogállamban még a jogállamot romboló korrupció ellen sem lehet bevetni olyan eszközöket, amelyek maguk sem felelnek meg a jogállami követelményeknek.

Az elszámoltatás erőltetésén túl a Fidesz-kormány 2012 tavaszán a kormányzati korrupció elleni átfogó programot hirdetett. Ennek keretei között vállalta egyebek mellett a közérdekű bejelentők védelmét megteremtő törvény megalkotását és új lobbiszabályozás kidolgozását. A program – egyébként vontatott – végrehajtása azonban nem hozott érdemi változást a korrupció elleni küzdelemben, és nem tudta megakadályozni, hogy a már korábban intézményesült korrupció rendszerszintűvé váljon.

A TI súlyos szakmai kritikával illette a közérdekű bejelentők megvédésére hivatott, 2014 januárjában hatályba lépett törvény tervezetét, a törvényhozás azonban nem figyelt ezekre az észrevételekre, és egyetlen javasolt változtatást sem épített be a szabályozásba. A bejelentő-védelmi törvény alkalmatlan a korrupció elleni küzdelemben várt áttörés elérésére. Ennek bizonyítéka a 2013 végén kirobbant NAV-botrány, amelyet a hatóságok eddig úgy kezeltek, hogy közérdekű bejelentőt nem megvédték, hanem – éppen ellenkezőleg – megfélemlítették, miközben az általa nyilvánosságra hozott jelenséget nem vizsgálták ki alaposan.

Az új lobbiszabályozás pedig semmit sem változtat a közhatalmi döntések előkészítésének és tartalmának érdekérvényesítők által történő befolyásolásának eddigi magyarországi rendjén. A lobbizás ezért továbbra is olyan szürkezóna marad, amelyről a nyilvánosság semmilyen rendszerezett információhoz nem jut hozzá.

A Fidesz-kormány korrupció elleni elköteleződésének a hitelét végképp lerontotta az információszabadság törvény 2013. évi módosítása, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a TI 2013 áprilisában kilépett a kormány korrupció elleni munkacsoportjából.

Magyarországon 2014-ben még mindig megválaszolhatatlan az a kérdés, hogy az oknyomozó újságírók által feltárt korrupciós ügyek alapján indul-e bűnügyi nyomozás. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon a korrupció még mindig alacsony kockázattal jár az elkövetőnek, mert kicsi a lebukás és még kisebb a megbüntetés veszélye.

Társprojektek

Társprojektek - Képmutatás.hu és Ezaminimum.hu

Videók

Szavazás

Ön nyomonkövetné a közpénzek felhasználásának folyamatát, ha erre lehetősége kínálkozna?

Igen - 97.4%
Nem - 0.9%
Nem foglalkoztat ez a kérdés - 1.7%

Összes szavazás: 116
The voting for this poll has ended on: február 23, 2014