Az információszabadság, amely az ún. kommunikációs alapjogok (ezek közé tartozik egyebek mellett a szólás szabadsága, a vélemény szabad kinyilvánításának a joga, a közadatokhoz való hozzáférés joga és a személyes adatok védelmének a joga is) részét képezi, meghatározó jelentőségű volt Magyarországon a jogállam kiépítése során. Magyarország a rendszerváltást követően a polgárok személyes autonómiáját és privátszféráját minél teljesebben védő, míg a közhatalom nagyfokú átláthatóságát biztosító adatvédelmi és információs önrendelkezési szabályozás kidolgozására törekedett. Ennek az a lényege, hogy az államhatalom a privátszféra minél kisebb részéhez férhet hozzá, miközben az államhatalomnak átláthatónak kell lennie és transzparensen kell működnie.

A rendszerváltás utáni gyakorlat azonban nem egy esetben megcáfolta az elveket és a kezdeti törekvéseket. A közérdekű, mindenekelőtt a közpénzekre vonatkozó adatok megismerhetősége érdekében tett intézkedések nem bizonyultak eléggé hatékonynak a hatalom elzárkózása titkolózása miatt. Az üzleti titok fogalmának hosszú ideig a közpénzek felhasználására is kiterjedő, túlzottan széles értelmezése, valamint számos, közpénzből gazdálkodó állami vállalat, illetve intézmény kései beterelése a közbeszerzési rendszerbe hosszú időn át lehetővé tette a közpénzek nem nyilvános elköltését.

A 2010-es kormányváltást követően meggyengültek az információszabadságnak a közhatalom elszámoltathatóságát és a közpénzek nyomon követését szolgáló eszközei. A 2012-ben életbe lépett információszabadság törvény felszámolta a végrehajtó hatalomtól független adatvédelmi ombudsman intézményét. Az ekkor létrehozott Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét nem az országgyűlés választja, hanem a kormányfő nevezi ki.

Az országgyűlés 2013-ban módosította az információszabadság törvényt. A módosítás kimondatlanul is abból indult ki, hogy a közérdekű adatok megismerése és terjesztése az állami szervek privilégiuma. A TI ezt elutasítja, mert az információszabadságot a közhatalom kontrolljának rendes eszközei között tartjuk számon, nem pedig az államhatalom által engedélyezhető kegynek tekintjük.

Az információszabadság törvény módosításának eredményeképpen a közérdekű adatok kezelőinek elegendő az eddigieknél szűkebb körben hozzáférést engedni az általuk kezelt adatokhoz. A módosítás hatására sérül a bírói felülvizsgálathoz való jog is: az új szabályozás szerint bizonytalan, hogy a polgárok és a civil társadalom szervezetei bíróság előtt bepanaszolhatják-e azokat az állami szerveket, amelyek visszatartják a közérdekű adatokat.

A közhatalom átláthatósága és számonkérhetősége szempontjából jelentős visszalépést jelent az információszabadság visszaszorulása. Magyarországon a polgárok ma nehezebben férnek hozzá az általuk fizetett adóból fenntartott közhatalom működésére és az adójuk elköltésére vonatkozó adatokhoz. Emiatt meggyengülhetnek a közhatalom elszámoltathatóságát biztosító, a társadalom civil szereplői által igénybe vehető eszközök, ami nagyobb teret enged a felelőtlen és nem számon kérhető hatalomgyakorlásnak.

Az információszabadság intézményi garanciáinak megsértése több esetben az Alaptörvénnyel és az Emberi Jogok Európai Egyezményével összeegyeztethetetlen megoldásokkal szűkíti a közérdekű adatok és a közpénzköltések megismerhetőségét. Ez azt eredményezi, hogy Magyarországon a közhatalmi szervek szélesebb körben zárhatják el a nyilvánosság elől a működésükre és a döntéseik indokaira vonatkozó közérdekű adatokat.

Társprojektek

Társprojektek - Képmutatás.hu és Ezaminimum.hu

Videók

Szavazás

Ön nyomonkövetné a közpénzek felhasználásának folyamatát, ha erre lehetősége kínálkozna?

Igen - 97.4%
Nem - 0.9%
Nem foglalkoztat ez a kérdés - 1.7%

Összes szavazás: 116
The voting for this poll has ended on: február 23, 2014